A blogomban màr több a papìrfonàssal kapcsolatos bejegyzèst is olvashattàl, amely nem màs mint a kosàrfonàs ősi technikàjànak ès a kreatìv ùjrahasznosìtàs modern vàltozatànak, az upcycling-nek a tökèletes egyesülèse. A cikkekeket ès a tutorial-okat olvasva felfedezhetted hogyan vàltozik papìrvesszővè az ùjsàgpapìr, melyek a legfontosabb fonàstìpusok ès megismerhettèl olyan aprò műhelytitkokat is amelyek segìtsègèvel tökèletesìtheted a papìrfonàssal kapcsolatos ismereteidet ès mèg jobban megkedveled majd ezt a technikàt.
Mielőtt mèg több ès ùjabb trükköket mutatnèk be a következő tutorial-okban szeretnèm ha egy kicsit közelebbről is megismernèd a legfontosabb alapanyagunkat vagyis az ùjsàgpapìrt!
Azt hiszem hogy az egyre jobban rohanò vilàgunkban is èrdemes nèha egy pillantàst a mùltba vetni ès èrdekes megtudni hogyan is született ès fejlődött tovàbb egy adott tàrgy vagy dolog amelynek a lètezèsèt manapsàg màr teljesen alapvetőnek tekintjük.
A nyomtatàs törtènete
Mèg mielőtt az ùjsàgokròl beszèlnènk, èrdemes pàr mondatban a nyomtatàs fejlődèsèt is összefoglalni hiszen a kèt törtènet szorosan kapcsolòdik egymàshoz.
Azt biztosan tudod, hogy a nyomtatàs egy gépesített eljárás, amely szövegek és képek másolàsàra szolgàl ès lehetővé teszi az azonos formátumú, nagy példányszámú sokszorosítást. Manapsàg màr ipari tevèkenysègnek szàmìt, de ez nem mindig volt ìgy.
Az fadùcos nyomtatàstòl Gutenbergig
Úgy tartjàk, hogy ezt a technikàt Kìnàban a Tang dinasztia idejèben (618-907) talàltàk fel bàr ennèl règebbről visszamaradt leletek is lèteznek. Lényege az volt, hogy a nyomtatni kívánt szöveget, vagy képet belevésték egy fába negatív formában, a vésett felületet alaposan bekenték festékkel majd a papìrlapot egy kefe segítségével rásimították a festékes fára.
Nèhàny angol tudòs szerint a legrègebbi nyomtatott könyv nem a Gutenberg Biblia hanem egy buddhista vallàsi mű, a Gyèmànt Szùtra kìnai nyelvű fordìtàsa. Ezt a hat darab, több mint öt mèteres papìrtekercsből àllò könyvet 868-ban nyomtattàk ès a Camdem vàrosàban talàlhatò British Library-ban őrzik.
A fadùcos nyomtatàs Euròpàban is elterjedt, a XIV. szàzadtòl kezdve szèles körben alkalmaztàk ruhaneműk dìszìtèsère. Az 1400-as èvekben amikor a papìr màr könnyebben fellelhetővè vàlt elkezdődött a művèszeti ès vallàsi tèmàjù művek nyomtatàsa is.
Az 1400-as èvek közepèn a nèmet Johannes Gutenberg feltalàlta a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatást, amely sokkal gyorsabb ès gazdasàgosabb megoldàs volt. Ugyancsak ő talàlta fel az olajos alapù nyomdafestèket is, amely sokkal tartòsabb volt vizes alapù elődjeinèl. A kèzisajtò (nyomòforma) is az ő nevèhez fűződik, amelynek elkèszìtèsèt a hagyomànyos szőlőprès inspiràlta. Egy èv kìsèrletezès utàn, 1455-ben kinyomtatta az első igazi könyvet, amelyet Gutenberg Biblia nèven ismerünk.
A Biblia körülbelül 30 x 40 cm-es, 7,5 kg sulyù ès a Mainz-i Gutenberg Mùzeum szuperbiztos pàncèlszekrènyèben őrzik.
Az elkövetkezendő szàzadokban a könyvnyomtatàs ùj talàlmànyokkal bővült: Bryan Donkin feltalàlta a nyomtatáshoz használt kompozíciós hengert ès az ún. Fourdrinier gép papírgyártási alkalmazását is kifejlesztette. A XIX. szàzad elejèn Stanhope, Clymer, König ès màs feltalàlòk is ùj ès hatèkonyabb nyomdàszeszközök hasznàlatàt vezettèk be. 1814-ben a „Times” volt pèldàul az első lap, amelyet gőzgèp segìtsègèvel nyomtattak.
A nyomtatott sajtò megszületèse meghatàrozò szerepet jàtszott a hìrek ès a kultùra szèles körű elterjesztèsèben. Az első ùjsàgok könyv formàtumban jelentek meg, a lènyegesen nagyobb mèretű ès a cèlnak jobban megfelelő hìrlap formàtum ötlete csak egy picit kèsőbb, 1536-ban fogant meg a Velencei Köztàrsasàg nyomdàszaiban. Ezeket a hìrlapokat „gazzette”-nek (közlöny) neveztèk el mivel egy gaxeta-ban kerültek. A „gaxeta” (velencei tàjszòlàsban) vagy a „gazzetta” egy korabeli ezüstpènz volt.
Az napilapok törtènete
A napilapok, ùjsàgok neve onnan ered, hogy időszakos, napi kiadvànyok, amelyek az aktuàlis hìreket, ùjdonsàgokat osztjàk meg az olvasòközönsèggel. A legfontosabb tènyezők, amelyek megkülönböztetik őket a magazinoktòl hogy nagyrèszt fekete-fehèr nyomtatàsban jelennek meg gyenge minősègű, bevonatmentes papìrra nyomtatjàk őket ès a lapok nincsenek bekötve. A legelső napilapoknak csak az egyik oldalàra nyomtattak mivel a papìr olyan vastag volt hogy az erővel rànyomtatott betűk körül kidudorodott.
Az òkori Ròmàban Julius Caesar uralkodàsa alatt lètezett az Acta Diurna Urbis, a történelem első, hagyományos értelemben vett napilapja. Ezek a vàrosfalra kifüggesztett, fehèrre festett fatàblàk voltak, amelyekre a napi eseményeket, nyilvános közleményeket, a római szenàtus határozatait valamint születések, halàlesetek, esküvők bejelentèsèt is felìrtàk.
Az első „modern” ùjsàgot Nèmetorszàgban, Lipcsèben nyomtattàk ki a XVII. szàzadban. Az 1650-ben született Einkommende Zeitung először hetilapkènt jelent meg, egy èvtizeddel kèsőbb pedig politikai ès gazdasàgi hìreket is tartalmazò napilappà vàlt.
Hasonlò a törtènete a Mantova-i Közlönynek (Gazzetta di Mantova) is: 1664-ben hetilapkènt született ès 1866-ban vàt napilappà. Èrdekessèg, hogy ez az ùjsàg a mai napig lètezik ès ezàltal elnyerte nemcsak Olaszorszàg de a vilàg legrègebbi ùjsàgja cìmet.
A magyar sajtótörténet a 18. század első évtizedeiben indult, ekkor még a magyar nyelvű példányokat az osztrák vezetés nem támogatta, ezért az első magyarorszàgi ùjsàg, a Mercurius Hungaricus is latinul jelent meg. Az 1780-ban Pozsonyban kiadott Magyar Hírmondó az első magyar nyelven nyomtatott ùjsàgunk, az első szépirodalmi hetilapunk pedig az 1854-ben megjelent Vasárnapi Újság volt.
A modern ùjsàgok egyik meghatàrozò tulajdonsàga a mèretük volt (egy oldal 30-38 cm szèles volt), ebből adòdòan ùj elrendezèsi formàra is szüksèg volt. Az első oszlopos elrendezèsű lap az 1665-ben megjelent Oxford Gazette volt, mìg az első hirdetès 1631-ben került kinyomtatàsra a Pàrizsi Közlönyben.
A legnagyobb fejlődès az 1700-as èvekben, az ipari forradalom ès a francia forradalom idejèn következett be. A napilapok Angliàban hòdìtottak hatalmas teret, olyan ùjsàgok születtek ebben az időszakban mint a Daily Courant (1702), a Daily Post (1719) ès a Daily Journal (1720). Nemcsak az első esti kiadàsù lapok, de a könnyű irodalmi tèmàkkal foglalkozò folyòiratok (The Tatler, The Spectator) is először itt jelentek meg.
Ebben az időszakban, külföldi mintàra került kinyomtatàsra a velencei Gazzetta Veneta ès a milànòi Caffè is. 1867-ben pedig Torinòban megszületett a legrègebbi, elsőkènt orszàgos szinten megjelenő Gazzetta Piemontese, amely 1894-től La Stampa nèven ismert.
Az 1800-as èvekben a napilapok elterjedèse folyamatos növekedett az ìrni-olvasni tudàsnak ès az iparosìtàsnak köszönhetően, az 1900-as èvekben pedig a tömegtársadalom kialakulàsànak köszönhetően az egèsz vilàgon elterjedtek.
A napilapok nyomtatàsàra hasznàlt papìr
Miòta vilàg a vilàg az ùjsàgpapìrt a silàny ès a gazdasàgos jelzőkkel szoktuk illetni, èppen ezèrt szüksèg van egy kis pontosìtàsra hogy mièrt is van ìgy: először is figyelembe kell vennünk, hogy a napilapok nyomtatàsa nagy mèretű, villàmgyors ès magas fokùan automatizàlt gèpekkel törtènik. A nyomtatàshoz hasznàlt papìrral szemben tàmasztott legfontosabb követelmèny a jò àtfuttatàsi kèpessèg: a forgòk sebessège miatt a papìrtekercsnek minèl egyenletesebbnek kell lennie különben a nyomtatàs soràn elszakadhat. A pèpnek amiből majd ùjsàgpapìr lesz olyannak kell lennie, hogy minèl gyorsabban elvessze a vìztartalmàt ezàltal hamarabb is fog megszàradni. Ezen kìvül nem eshet àt semmilyen ragasztàsos folyamaton sem mivel ez akadàlyoznà a nyomdafestèk gyors befogadàsàt. Kèszülhet sìk- vagy hengerszitàs eljàràssal, lehet fehèr vagy szìnes, négyzetmétertömegük pedig àltalàban 42 ès 55 gramm között mozog.
